zupermen

Már egy ideje próbálok összehozni egy bejegyzést Máltáról és a kalandokról, de egyelőre nem sikerült leülni egy csendes, nyugodt helyen, hogy megtehessem végre. Pedig lenne miről mesélni, leginkább a lehúzós éttermekről, vagy hasonló típusú főnökről.

Mindegy, elkezdem és szép lassan kibővítem a dolgot. Majd csak a végére érek egyszer :]

A dolog úgy kezdődött, hogy Angliában kitaláltuk, menjünk el Máltára nyaralni és nem utolsó sorban munkát keresni. Neten kerestünk egy rakás hirdetést. Kinyomtattuk, rendszereztük őket és már nagyon vártuk, hogy induljon a repülő.

Megérkeztünk 16-án este. A reptérről szerencsére kisbusz vitt a hotelhez, különben kavarthattunk volna egy darabig, mire odatalálunk. Másnap vettem egy helyi mobilt és nekiálltunk végignézni, hol is kezdjük a telefonálgatást. Két éttermet hívtunk fel, ahol több, mint 1 embert kerestek. Mindkettő Gozo szigetén volt, ahová csak busszal és komppal lehet eljutni. Mindkettő szívesen látott egy interjú erejéig, mi pedig örültünk, hogy akad valami. Hiba volt, már tudjuk :]

18-án reggel felkeltünk és elballagtunk a buszhoz, ami elvitt a kompig. Áthajóztunk, majd némi buszozgatás árán eljutottunk Qala-ba. Másodikra meg is találtuk a keresett éttermet. Nagyjából 10 percig beszélgettünk a tulajdonosokkal (egy középkorú házaspár) és tetszettünk nekik. Kisétáltunk a térre, ahonnan a busznak indulnia kellett. Volna. Nagyjából 20 percet szobroztunk ott, mire ugyanúgy nem jött semmi, mint előtte. Elindultunk gyalog a kompállomás felé, hogy arrébb is van buszmegálló, majd ott leintjük a buszt. Egyszer csak jött egy, szemből. Kitaláltuk, hogy visszamegyünk a közeli megállóba és bevárjuk ott, mert nemsokára jönnie kell visszafelé. Vártunk. Sokat. Már azon voltunk, hogy stoppolunk, de végül nem tettük. A busz helyett járt arra egy quad, a rajta ülő srác már integetett meg köszönt, mikor harmadszor is elhúzott arra. De nem vitt el.

Végeredményben lesétáltunk Mgarr-ba, a komphoz. Full napsütés, árnyék sehol, járda sehol. Az útszéli porban caplattunk, nagyon kellemes volt. Mindezt úgy, hogy a másik időpontot már rég lekéstük, de a sziget másik oldalán voltunk. Végül a komptól nem buszoztunk, hanem taxival tettük meg azt a 15km-t, hogy nyerjünk nagyjából egy órát (ilyen sűrű és jól szervezett a buszközlekedés arra). És itt kezdődik az igazi történet, szóval folyt köv :]

(Még annyi, hogy aki arra jár, NE egyen Xlendi-ben a C7 étteremben! Ha nem figyel az ember, nem azt a sört kapja, amit kért. Csak akkor hozzák ki azt, ha üvegeset rendel az ember. Ja, és az árak: ami az étlapon van, csak tájékoztató jellegű. A tulaj meg a nője (ők külön megérnek egy misét) számlázáskor árat emelnek, amit nem feltétlenül vesz észre az, aki nem számolja ki előre, mennyit is kéne valójában fizetnie...)

Így van, kezdjük el...

Azt hinnéd, hogy mikor már a földön fekszel, sokkal rosszabb nem jöhet.

Tévedés.

Aki látszólag segítő kezet nyújtana, az hirtelen meggondolja magát és inkább még egyet beléd rúg. Nem is azért, hogy fájjon, de sokkal egyszerűbb vagy kényelmesebb, mint legalább megpróbálni felhúzni téged onnan. Vagy egyszerűen csak a pillanatnyi érdekei ezt kívánják.

Aztán később, mikor erre rájön, vagy a szemére veted, még ő fog megsértődni. Ebben már így előre biztos vagyok.